Alapvetően az edzés minden esetben a jól megválasztott stresszről szól, amely egyetlen célja, hogy adaptációt, mégpedig specifikus adaptációt hozzon létre. Próbálom az első mondatban kimaxolni a száraznak tűnő tudományos állításokat, mert ugyan mi köze van a szívnek a BJJ-hez, és különösképpen a flow jitsuhoz? És egyáltalán, mi az a flow jitsu.
A flow jitsu során a küzdelemben használt technikákat használjuk, de a küzdelemben használt erő, a küzdelem intenzitása a valósnál alacsonyabb, a feladásra kényszerítés helyett a cél a lehető legtöbb szituáció és pozíció modellezése, gyakorlása…Hosszasan írhatnék még erről, de íme egy videó, ami minden szónál pontosabban írja le magát a flow jitsut.
A flow jitsu esetén gyakran esik szó a játékosságról, joggal. A játék jobb mentális állapotot idéz elő az új készségek gyakorlásához és elsajátításához, létrehozza a flow állapotot, ahol eltűnik az idő fogalma, és a tevékenységet pusztán a tevékenységet okozó öröm érzése miatt folytatjuk, ismételjük meg újra és újra.
A játékosság nagyon fontos, amikor a mozgások megtanulásáról, gyakorlásáról, edzéséről van szó. Úgy vélem, a játékot Dr. Stuart Brown írta le a legjobban Játék (Play) című könyvében. Dr. Stuart szerint a játék:
- önkéntes
- nincs túlélési értéke vagyis látszólag céltalan
- élvezetes vagy szórakoztató
- csökkenti az időérzéket és a tudatosságot
- improvizatív
A játék igen fontos a tanulás szempontjából, és doktor Stuart olyan jól meghatározta, hogy ehhez már semmit nem kell hozzátennünk. Tudjuk, hogy a játék lényeges tevékenység az emlősőknél, de a kutatások azt is kimutatták, hogy még a hangyák és polipok is alkalmazzák ezt az igen hatásos eszközt.
Miért fontos ez? Mert a relatíve alacsony intenzitás, a játékosság megnyit egy olyan fantasztikus időablakot, ahol nem csak a tanulás történik meg igen magas fokon, de egy elhanyagolt egészségügyi hatás is érvényesül – és akkor vissza az első mondathoz, vagyis az adaptációhoz.
A birkózás / BJJ / Judo kevés sportra jellemzően meglehetősen kiegyensúlyoztt alactic / lactic / oxidatív rendszer fejlettséget és szinkronizációt igényel. Robbanékonyság, erő, erőállóképesség, erőállóképességi-állóképesség, gyorsaság, állóképesség, flexibilitás, koordináció – szinte fel is soroltam mind a 8 biomotoros készséget, nem véletlenül. A birkózó atléta a szememben a valódi szuper atléta, aki szinte bármely sporthoz rövid időn belül képes alkalmazkodni.
KO rendszer – az anaerob alaktikus rendszer. Erre van szükséged, amikor be kell fejezned a meccset gyorsan, egy ütéskombinációval, vagy egy gyors, már befogott karfeszítéssel. Vegyes sportoknál ebben az időintervallumban relativ erőt, robbanékonyságot, mozgásgyorsaságot fejlesztünk (természetesen a rövidebb sprintek is ide tartoznak). Miután a vegyes sportokban ezeket a sprinteket egy esemény keretén belül több alkalommal is meg kell ismételni – lásd MMA –, így nem csak ezeknek az alapvető értékeknek a javítása kell, hogy fő cél legyen, de a gyors regeneráció is – hogy a robbanékony tevékenység újra és újra megismételhető legyen. Ezt a labdarúgásban RSA-nak nevezik, Repeated Sprint Ability.
Grappling rendszer – erre a rendszerre akkor van szükséged, amikor perceken át test-test elleni küzdelemben az ellenfeleddel folyamatosan toljátok-húzzátok egymást. Ez a rendszer az anaerob laktikus rendszered, és nagyjából 30-90 másodperces időszakról beszélünk.
Maratoni rendszer– erre van szükséged, amikor hosszabb munkát végzel – ilyen, amikor 3 percig egyenletes tempóban ugrálókötelezel, szobabiciklizel vagy alacsony intenzitással futsz; oxidatív rendszernek nevezik, de ide tartozik minden, ami 90 másodperc és 3 perc között a szervezetben zajlik, amennyiben megfelelően magas az intenzitás.
Ebben az esetben már olyan magas a szervezet oxigén adóssága, hogy a glikolízishez már oxigén is szükséges, ezt a rendszert lassú-glikolítikus rendszernek nevezzük, ebben az időszakban a szénidrátot oxigén jelenlétében használja fel a szervezet.
Három percen túl eljutunk egy hosszabb, stabilabb, de sokkal lassabb energiafelhasználási folyamathoz, amikor a szervezet már zsírt, és ezen túl akár fehérjét is felhasznál az energiatermelő folyamatokhoz.
A lactic vagy glikolitikus rendszer túlfejlettsége azonban számos atléta esetén azért következik be, mert minden egyes edzésen maximális erővel birkóznak. A specifikus terhelés pedig specifikus adaptációt hoz létre – ezek egy része köponti, mások perifériás változások, és most hadd koncentráljak az előbbire. Az erősportolók körében gyakori a szív balkamrájának koncentrikus hipertrófiája, ami két komoly problémét okoz:
– növekszik a nyugalmi pulzus
– csökken a szív perctérfogata, vagyis egyetlen összehúzódással kevesebb vért képes útnak indítani a szív
Egyik sem jó hír egy jitsusnak, legyen célja a versenyzés, vagy a hosszú élet. Éppen ezért a heti pár alkalommal beiktatott flow jitsu segít pozitív adaptációt létrehozni. Melyek ezek?
– alacsonyabb nyugalmi pulzus
– nagyobb paraszimpatikus aktivitás
– növekvő perctérfogat, excentrikus bal kamra hipertrófia
– jobb relaxációs képesség, jobb regenerációs képesség
– a laktát küszöb magasabbra kerül
A flow jitu itt jön képbe, és akkor nézzük a receptet.
– heti 1-3 alkalommal
– pulzus 120-150 / perc – ez elég tág határ, ha fiatalabb vagy a magasabb számhoz légy közel
– alkalmanként 30-90 perc, de tapasztalatom szertint az alsó határ tökéletesen elég.
Az intenzitást tehát mérhetjük Polar vagy más szívfrekvencia monitorral, de hadd javasoljak egy olcsóbb megoldást, ez pedig a futóknál bevált beszéd teszt. Keresd azt az intenzitást, ahol még képes vagy a partnereddel beszélgetni, mert ez azt jelenti, hogy a küzdelem intenzitása nem haladta meg a maximális intenzitás 70 százalékát.
Tapasztalatból mondom, hogy a flow jitsu esetén a vége gyakran valós gurulás lesz, és ezzel oda a maga a cél. Ezért minden esetben azt javaslom, hogy érdemes megfontolni a következő lehetőségeket:
– futás ( nem a kedvencem, nagy mechanikai stresszt okozhat, amiból egy jitsusnak van elég.)
– teremkerékpár
– airdyne kerékpár