2500 húzódzkodás

2500 húzódzkodás

Az ígéretekkel az a baj, hogy be kell tartani őket. Főképpen ha az ember van annyira óvatlan, hogy nyilvánosan fogadja meg, beszámolóval pecsételi meg a közel egy hónapos 2500 húzódzkodás kihívást. Eredetileg nem ez volt a neve – sőt, nem is volt neki – de ugye mennyivel heroikusabban hangzik így.

A tanulság nem az, hogy 2500 húzódzkodás után az ember jobban vagy többet képes-e húzódzkodni. Ahogy Jeff O’Connor mondaná, ez nem “rocketsurgery”. Ha 2500 húzódzkodás után nem lettél jobb a húzódzkodásban, akkor a helyzet az, hogy valamit nagyon elrontottál. Létezik az, hogy ennyi munka után romoljon a teljesítmény? A válasz egyértelmű igen. A cél az lenne, hogy javuljon, és helyes módon kivitelezve biztos-e a javulás? A válasz megint csak határozott igen. A két ellentétes állítás között az eltérés azonban nem csak a végeredmény, hanem a kivitelezés.

Előbb jobban, csak aztán többet – Gyakran kap el minket a lelkesedés, hogy minden edzésünk célja a teljes kimerülés legyen. Kétségtelenül az egyik legjobb érzés egy kimerítő edzés után elégedetten gondolni arra, hogy ezt is megcsináltam, és a másnapi tónus az izomzatban is remek állapot. A gond az, hogy nem mehetsz el minden nap a végsőkig. Sem fizikailag, sem mentálisan nem vagyunk arra képesek, hogy teljes erőbedobással dolgozzunk minden nap. A SAID alapelv szerint – specific adaptation to imposed demand – abban leszel jó, amit rendszeresen gyakorolsz. Ha ez napi rendszerességel maga az edzés a teljes összeomlásig, nem kizárt, hogy mestere leszel az összeomlásnak. Az összeomlásig tartó edzés maga az összeomlás gyakorlása is. Rossz hír ez a hardcore edzőknek, de aggódniuk nem kell. Összeomlásig edzeni sokáig nem lehet, a természet megoldja a problémát. Legyen az túledzés vagy sérülés, lesz valami, ami visszatart az végsőkig történi edzéstől. Időbe fog telni, és fájni is talán, mire ez tapasztalattá válik, és levonva a konzekvenciát az ember visszakapcsol.

Zónák – Noel Tichy – University of Michigan – remekül illusztrálja a fent leírt folyamatot. Három zóna elve remekül alkalmazható az edzésre is. Komfort zóna az, ahol a legtöbben edzeni kívánnak. Tanulási zóna az, ahol edzeniük kellene. És a pánik zóna az, ahová mindenki törekszik, pedig aligha van ott keresnivalójuk. Az első zónában messze a képességeik alatt teljesítenek. A másodikban valahol 50-80% között. A harmadikban pedig 80-100%-ban, állandóan. Az első zóna olyannyira nem okoz kihívást, hogy a fejlődés egyszerűen lehetetlen. A harmadik zónában pedig akkor a terhelés, hogy az egyetlen az idegrendszer által adható válasz maga a tevékenység beszüntetése. Ha az idegrendszer azt érzi, hogy a tulajdonosa beszámíthatatlan, visszaveszi az irányítást, nem hagyhatja az irányítást egy mániákus kezében. Ami vicces az, hogy az idősebb edzők szinte bizonyosan egyetértően bólogatnak, míg a fiatalabbak vélhetően kissé kétkedve fogadják az állításaim, a youtubról tanulók pedig szinte biztosan ingatják a fejüket.

Strength is a skill – az erő készség Általában a végterméket látni – egy tornász gyakorlatát, egy súlyemelő szakítását – félrevezető lehet, hiszen gondolhatjuk azt, természetesen a tehetség egyik legnyilvánvalóbb megnyilvánulását láttuk. A tény azonban az, hogy a tehetség szinte ritkán párosul szorgalommal, a siker viszont annál gyakrabban igényel az átlagosnál magasabb szorgalmat, munka-etikát és helyes vezetést. A világ egyik legjobb sakkozója szerint – Polgár Zsuzsa – minden amit elért, 99%-ban volt a kemény munka eredménye, 1%-ban adta meg a tehetség arányát. Elképesztő állítás attól, akinél csak egy sikeresebb női játékos volt a világon, a saját testvére, Judit. Aki mellesleg nem csak többet dolgozott testvérénél, de Polgár apuka egyre finomodó módszerei hatására egyre hatékonyabban is végezte a munkáját. De mi köze ennek az én 2500 húzodkodásomhoz kérdezheted, most már teljes kétségek közepette, hogy vajon lesz-e ennek az írásnak bármi konkluziója. Lesz.

Gyakorlás a játék neve – A legtöbb ember nem annyira kitartó, hogy elegendő mennyiségű – jó minőségű – ismétlést hajtson végre bármiből. Minden ezen múlik. Mi az elegendő? És mi a jó minőség? Nos, az elegendőt talán jól írja le a motoros tanulási elmélet, a jó minőségre pedig egy jó szakember figyelő szeme lehet a garancia. Meg lehet ugyan tanulni egy gyakorlatot a youtubról is, de egy szakember azonnali visszajelzését nem pótolja a lelkesedés, sem kitartás. Egy szakembert megfizetni persze nem olcsó, ahogy éveken át rosszul gyakorolni sem az. Elképesztő, hogy az emberek a legjobb telefont veszik, ügyelnek arra, hogy rendszeresen jó szerelőhöz vigyék az autójukat, de a saját testüket nem becsülik annyira, hogy szakember foglalkozzon vele. Ott spórolni, ahol a legtöbbet veszíthetsz, nem tűnik logikus megoldásnak. A jó minőségű gyakorlás tehát a játék neve. Egyes vélemények szerint a gyakorlás teszi a mestert. Mások szerint a tökéletes gyakorlás. Szemantikai problémának tűnik a különbség, mégis gondolkozzunk egy kicsit. Önmagában a gyakorlás senkit sem tesz mesterré, ahogy a tökéletes gyakorlás sem reális elvárás egy kezdő esetén. Kivéve, ha szakember felügyeli a fejlődést, és a cél az egyre jobb minőségű gyakorlás. Előbb jobban, aztán többet.

Olajozd meg a mozgást – Tegyük fel, hogy a 2500 húzódzkodást egy napon végzem el. Nos, matematikailag a dolog lehetséges, hiszen 100 húzódzkodás/óra nem tűnik lehetetlen feladatnak. Nos, ez nálam egyértelműen a pánik zónában történő edzés lenne, ami ugyan kivitelezhető, de mit tanultam belőle. Azt, hogy a húzódzkodás fájdalmas és borzalmas tapasztalat, és hetekig nem húzódzkodnék. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a tornászok napi 3-4 órát edzenek, a sakkozók napi 3-5 órát gyakorolnak, ahogy a professzionális zenészek sem érik be kevesebbel… Egy hegedűs szinte biztosan nem azt a célt tűzi ki maga elé, hogy 30.000 vonóhúzást hajtson végre adott idő alatt, függetlenül attól, hogy milyen borzalmas hangot csikartak ki a hangszerből…De biztosan célul tűzi ki maga elé, hogy amit tanul és gyakorol az egyre szebben szóljon. A mennyinek tehát csak akkor van jelentősége, ha előbb hogyanra is kielégítő választ kaptunk. Azt tudjuk, hogy az idegrendszer gyorsan dönt, ha sok és a minőség között között kell dönteni, és Te mindenképpen a sokat preferálod. A minőségből enged a mennyiség növelése okán. 10 perc alatt 200 snatch lehet elképesztően jó eredmény és borzalmas gyenge is. Attól függ, hogy néz ki az a 200 snatch.

Az olajozás esetünkben azt jelenti, hogy az edzés során egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlás. A gyakorlás célja pedig a mozgásminőség javulása, a mozgásminőséget pedig a helyes gyakorlás teszi lehetővé, ezzel meg is alkottuk az edzés 22-es csapdáját. A gyakorlás célja esetünkben fejlődés előbb minőségben, aztán mennyiségben. Lehet a cél az, hogy plusz súllyal képes legyél húzódzkodni, de nem addig, amíg nem tudsz jó minőségben súly nélkül húzódzkodni. A jó minőség azonban csak a tanulási zónán belül ér valamit, mert a pánik zónában feladtad a minőséget. És ez már nem minőség, hanem mennyiség. Ha 10 húzózdkodás a maxod, naponta öt alkalommal 10 húzódzkodást kipréselni magadból aligha jó ötlet, 10 alkalommal 5 darabot, teljesen pihenten igen. Mindkettő 50 darab, de melyik szolgálja a fejlődésed? Az utóbbi.

Gyakran kérdezik, hogy milyen gyakran edzek, és amikor azt mondom nekik, hogy akár naponta kétszer is, arra gondolnak, hogy így könnyű. Egyrészt én szeretek gyakorolni, másrészt igen ritkán megyek el a maxig. Miközben ezt a cikket írom, lenyomtam pár alkalommal 5 katonai nyomás ismétlést 32 kilóval, sem az ismétlésszám, sem a súly nem a maxom. Meg sem izzadtam. De a cél nem is ez volt, hanem a gyakorlás…

Folyt köv.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook