Törhetetlennek lenni…

Törhetetlennek lenni…

Az előző cikkemben írtam a nem-törékenységről – és az egyszerűség kedvéért a tövábbiakban a törhetetlen kifejezést fogom használni, de ez nem egy üllő törhetetlensége, hanem szerzett törhetetlenség, amelyet a kockázat ésszerű tervezése, a rendezetlenségre adott válasz és az ebből létrejövő megerősödés vált ki.

Ahogy írtam, az élettelen tárgyak nem profitálnak a zűrzavarból vagy rendezetlenségből, és tipikus emberi reakció az arra való törekvés, hogy az eseményeket kontroll alatt tartsuk. A teljes kontrollra való törekvés, és az, hogy azt gondoljuk sikerrel jártunk azonban nem tesz minket erőssé, éppen ellenkezőleg – törékennyé és sérülékennyé tesz. Ami nem öl, az megerősít mondják, ami azért mégis marhaság, mert legyen már több lehetőségünk, ne csak ez a kettő.

Aki a legkisebb megfázás esetén is azonnal orvoshoz rohan gyógyszeres segítségben reménykedve – és így lesz, gyógyszert fog kapni – nem erősessé, robosztussá teszi az immunrendszerét, hanem éppen ellenkezőleg, elveszi a lehetőséget testétől, hogy egy kisebb betegségből ne törékenyebben, hanem erősebben, törhetetlenül jöjjön ki. Aki a legkisebb fáradtság esetén abbahagyja az edzést vagy éppen már el sem kezdi pihenésen többet veszíthet, mint amit magán a gyakorláson nyerne.

Sokan gondolhatják most, hogy igen – de amiről beszélek az valahol kockázat menedzselés. Nos, azzal a hírrel szolgálhatok, hogy az egész élet az, a kockázatok felmérése, a hozzájuk kapcsolódó nyereségek és veszteségek összehasonlítása, az időlimit meghatározása és maga a döntés, kivitelezés, elemzés, változtatás és indul a következő kör. Ez igaz a gazdaságra, az edzésre és úgy általában mindenre.

Edzésre értelmezve a szabott edzésprogram kevés kockázattal és közepes nyereséggel kecsegtet , ezért az edzés bizonyos részeiben – amikor az erő a cél – szükséges nagy súlyokkal is dolgozni, ha nagy súlyokkal akarunk majd egyszer dolgozni, és ez persze kockázat, de ésszerű kockázat. Jeleztem, hogy a nagy súllyal kevesebb ismétlés az, ami felkészíti a testet a későbbi nagyobb terhelésekre – ez egy ponton megkerülhetetlen. Törhetetlennek lenni valójában nem azt jelenti, hogy sosem sérülsz meg, hanem azt, hogy intelligens módon tudod kezelni a kockázati tényezőket, és képes vagy egy felettes célnak alárendelni – mert a túl nagy stressz már nincs hasznára a szervezetnek, sőt, a törésponton túl semmi sincs a hasznodra.

Nem az a kérdés, hogy hetente hány alkalommal végzel testedzést, hanem az, hogy hányfajta intenzitásfokozatot ismersz. Nem lehet minden edzésed maximálisan intenzív, a könnyű-közepes-nehéz napok arányosítása lehet a megoldás, ha ráadásul még mozogni is szeretsz. Nem szeretem az olyan tanácsokat, hogy elég hetente kétszer maximális intenzitással edzened, mert akkor a többi napban egyáltalán nem kell. Ezt annak adják el, aki az edzést alapvetően büntetésnek érzi, mint a köhögésre adott gyógyszernél – nyeld le gyorsan, akkor nem érzed a borzalmas ízt. De azt sem tartom helyesnek, amikor minden edzésed során a maximumot akarod nyújtani minden képesség terén – ez egyenes út a törékenységhez, ahogy a drót is elfárad, ha túl sokszor hajlítod meg. Nem tökéletes analógia, hiszen az elő rendszerek ebből részint profitálnának – gyakori erőbehatásra erősebb csontozat, izomzat, szalagok a válasz – de egy határon túl ez sem igaz, akit ez még mélyebben érdekel, olvasgasson Selye János adaptációs szindróma elméletéről. Zseniális.

Hans Selye – vagy ahogy mi ismerjük, Selye János.

Ha szereted amit csinálsz, akkor annak keresed meg a lehetőségét, hogyan ismételheted meg gyakran, és ez azért is fontos, mert így válhaszt jobbá benne, ami alapvetően törhetetlenné tesz, hiszen már maga a jártasság is kockázat csökkentéséről szól. Aki szeret olvasni, annak ebben a témakörben ajánlom Geoff Colvin könyveit. ( Talent code, Talent is overreated)

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook