Szokás

Szokás

A szokások, sok ismétlés által automatizálódott cselekvések, melyek valamilyen szükséglet kielégítésére alakulnak ki. A cselekvések rendszeres gyakorlásának hatására a tudatos cselekvés tudattalan készséggé alakul, ezáltal az egyén gépiesen, külön tudati ellenőrzés nélkül, képes végrehajtani a cselekvést. A szokások tehát azok az automatikussá váló cselekvések, melyekről korábban tudatos döntés született és amelyek a tudat kontrollja nélküli cselekvésekké alakultak át. A szokások rendszere meghatározza a személyiséget. A szokások segíthetik vagy gátolhatják az egyén fejlődését, attól függően, hogy azok milyen irányban befolyásolják az élet minőségét. – Wikipédia

Korábban már több cikkben írtam a SAID alapelvekről, és a motoros tanulási elméletről. Ez utóbbinak több fajtája is létezik, magam előszretettel használom a Posner féle meghatározást.

1. Kognitív fázis

2. Asszociatív fázis

3. Autonóm fázis

Az első fázisban a történik a végrahajtás, mint készség megértése, lebontása és akár elemekre való bontása. A második fázisban a készség elsajátításához szükséges gyakorlást végzi el a kellő számban és minőségben. A harmadik fázisban a készség automatikussá válik.

Ugyan a motoros tanulási elmélet jellemzően a mozgástanulást írja, nem tűnik fel, hogy pontosan így veszünk fel új szokásokat? Persze próbáltam a fenti pár mondatban úgy összefoglalni az elméletet, hogy ne csak mozgástanulásra lehessen értelmezni.

Sokan kérdezik tőlem, hogy nem nyűg-e naponta edzeni, vagy éppen mennyi motiváció kellhet ahhoz, hogy napi 1-2 alkalommal is gyakoroljak, nem beszélve a mentális edzésről. De mekkora motivációt kíván lenyomni a kilincset mielőtt kinyitod az ajtót, körülnézni mielőtt lelépsz a járdáról? Ezek is automatizált folyamatok, mert ugyan gyerekként még meg kellett tanulni, de felnőttként már észre sem veszed a mögötte rejlő komplexitást – ahogy csak a tanuló vezetőnek problémás a váltó-kuplung-fék-gáz-kormány ötös összehangolása, Te már nem gondlkodsz amikor ezeket használod. Szokásoddá vált amit teszel és persze az évek alatt felszedhettél pár rossz szokást is, de ugye erre van az embernek felesége, hogy ezekkel szembesüljön, mert már fel sem tűnne…:)

Mivel 4 éves korom óta napi szinten edzek, így a furcsa nem az, hogy ha edzek, hanem ha kimarad egy edzés. Maga a gyakorlás az életemmé vált, és bár büszkén mondhatnám, hogy én mennyire szorgalmas meg motivált vagyok, de ez nem igaz. Egyszerűen 43 év alatt szokásommá vált, hogy minden nap mozgok – vagyis annak az esélye, hogy holnap is így teszek nagyobb, mint annak, hogy nem. Mert szokásommá vált.

Ezért nehéz annak, aki évek óta nem mozog, mert nála a holnapi napon pont annak van nagyobb esélye, hogy nem mozog, lévén maga a mozgás, a mozgásban gondolkodás nem lett automatikus, és ehhez meg kell találnia a saját motivációját és halálbiztos tervet kell elfogadnia ahhoz, hogy mégis inkább mozogjon. Mert minden olyan nap, amikor egy kicsit is mozog a régi szokást bontja le, és helyettesíti az újjal.

Egy új, egészséges étkezési rendszer bevezetése az életedben ezért nehéz, mert a régi rossz szokások miatt hajlamosabb vagy rosszul dönteni, mint jól. A szokást csak szokással lehet tehát megtörni, és minden helyes döntés – vagyis a tervednek megfelelő étkezés – közelebb visz ahhoz, hogy az új szokás ne igényeljen hatalmas eltökéltséget, hanem olyan természetes legyen, hogy fel se tűnjön már.

És hogyan lehet egy új szokással megtörni a régit?

Lépésről-lépésre.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook