Profi vs. amatőr III.

Profi vs. amatőr III.

Gyakran hallom azt, amikor emberekkel a profizmusról és az amatőrségről beszélek, hogy könnyű a profinak, mert sokat keres. Vagy azt, hogy profi az, aki pénzt kap azért, amit csinál.

Nos, rendben. Magas labda, csapjuk le.

A profi nem attól lett profi, mert pénzt kap a tevékenységéért. Hanem azért, mert a szemlélete – plusz tehetsége, kitartása – az átlag fölé emelte, magasabb szinten képes teljesiteni, ezt pedig honorálják a számára. Ha azt gondolnánk, hogy a profit pusztán a kapott összeg tette profivá, akkor nyilván a sarki postában dolgozó hölgy is profi, meg a gázórás is. Vagy a benzikutas. Vagy a gyerekeid tanára a suliban. És egy idő után mégis lesz olyan tanár, akit a teljesitménye okán jobban kedvelsz, amelyik postás khölgy sorába inkább állsz be, vagy amelyik kutasnál szivesebben tankolsz. Pedig valószinűleg hasonlóképpen keresnek, csak éppen eltérő módon állnak magukhoz, igy Hozzád is.

Lehet persze idézni Puskás mondását – kis pénz kis foci, nagy pénz, nagy foci – és jól is hangzik, de sajnos sosem hangzott el, urban legend, barátaim. Gondolod, hogy egy Puskás amikor a grundon kergette a labdát már kizárólag arra gondolt, milyen sok pénze lesz? Vagy arra, hogy a lehető legjobb akar lenni. Én valamiért az utóbbit gondolom.

Amikor Te gyerekként állatorvos vagy tűzoltó akartál lenni, vagy éppen tanárnő, akkor a remélt hatalmas bevétel miatt volt ez számodra vonzó – remélem nem, mert akkor marha nagyot kellett csalódnod – vagy a minta, ami alapján igy döntöttél.

Profinak lenni nem szakma, hanem hivatás…

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook