Minimálisan hatékony dózis…

Minimálisan hatékony dózis…

Gyakran kapom meg azt a kérdést, hogy heti mennyi alkalommal kell / lehet edzeni? Az attól függ ebben az esetben sem egyszerűen a válasz megkerülése, mert a cél az adott atlétának megfelelő terhelés megválasztása, amelyet az adott időben, mennyiségben kell végrehajtani az optimális eredmény elérése okán.

Az edző feladata nem más, mint a stressz manipulációja – természetesen ezt edzésprogram keretében teszi, ahol stressznek, illetve edzésváltozónak rengeteg komponens minősül: edzések gyakorisága, intenzitás, volumen, terhelés, denzitás, de egészen elmehetünk a pihenőidő, ismétlésszám, TUT, kivitelezési sebesség, stb mélységig.

A „ne árts“ parancsolat magában foglalja, hogy a minimálisan már hatékony terhelést keresi, ahogy a jó orvos sem a maximális dózist adja a gyógyítás során, hanem azt a minimális dózist, ami már hatékony. Ne feledd, aminek van hatása, annak mellékhatása is van, és a komplex tervezés során ügyelnünk kell arra, hogy ne csak az eredményeket monitorozzuk, hanem az esetleges negatív hatásokat is. Sőt, az edző valójában nem az edzésfolyamatot felügyeli csak, mert a központban nem az edzésfolyamat, hanem maga az atléta áll, és itt téveszt cél a legtöbb edző.

A fáradtság, a túlhasználat, a mozgásminőség csökkenése mind az edzés velejárója, de nem szükséges, hogy ezekből túledzés vagy sérülés legyen – az egyetlen megoldás pedig nem csak az állandó korrekciós gyakorlatok használata, hanem az edzésterhelés intelligens tervezése; megtalálni azt a mennyiséget, ami már adaptációs kényszert hoz létre, de nem több a szükségesnél. Megtalálni azt a kapacitást, amely fejlesztése a legkevesebb adaptciós költséggel jár, mert az úgynevezett munka kapacitást nem lehet úgy felépíteni, ha minden nap leromboljuk a sportolót. Az a sportoló, akinek ma nulla adaptációs lehetősége van tegyük fel a robbanékonyság fejlesztésre, korántsem biztos, hogy ugyanennyire rosszul reagál az állóképességi kapacitás fejlesztésére, de a kérdés az, hogy az edző felismeri-e, hogy a mai napon mely kapacitások megcélzásával érjük el a lehető leginkább optimális eredményt. Az edzések során gyakran ragadunk be azon kérdések megválaszolásba, amelyek a mit, hogyan kérdésekkel írhatók le, pedig a mikor és a miért kérdések adnak alapot a valós tervezéshez. Az, hogy bizonyos munkát el kell végezni ahhoz, hogy egyes kapacitásokat növeljünk – egyértelmű. Az. hogy erre nem minden időpont alkalmas egyformán azonban nem ennyire ismert tény, ahogy az sem, hogy miért pont akkor.

A minimálisan effektív dózis használata az edzés során azért is feltétlenül követendő irány, mert ennek hiányában a progresszív túlterhelés alapelve is értelmét veszti.

Magyarán a kérdés nem az, hogy mennyi az a legnagyobb stressz, ami még nem töri össze a sportolót, hanem az, hogy mennyi az a legkevesbb stressz, ami már a megcélzott adaptációt hozza létre, olyan módon, hogy a legkevesebb biológiai árat fizeti a sportoló. Mit jelent ez? Az edzés amely minden elemében megegyezik, egyik sportolónál 8 óra regenerációs / adaptációs ablakot jelent, míg egy másik esetén 48 órásat. Nyilvánvaló, hogy a második esetén a terhelés fajtája, mennyisége nem optimális.

Nem elfelejtendő, hogy az edzés folyamat során nem csak a megcélzott eredmény elérése a cél, hanem a edzeni kell az atléta edzhetőségét is, hiszen a több edzés nem csak több stressz, de több gyakorlási lehetőség is, ami segít a mester szintet elérni az adott sportban.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook