János

János

János barátomról 3 hónapja derült ki, hogy rákos, számos áttéttel… Sosem jó hír ez, de 46 évesen különösen nem. Korábban focizott és karatézott, súlyát azóta is őrizte, kifejezetten jó formában volt. Néha hétvégenként összejöttünk páran, fociztunk…Még egy baráti kispályás focin is gyakran elszabadulnak az indulatok. Sosem hallottam őt hangosan beszélni, már a jelenléte is megnyugtató volt, olyan ember, aki előtt valahogy az ember szégyellte is magát, ha elhagyta a száját egy ostoba szó. Pedig még csak nem is szólt érte.

János mellesleg abba a templomba járt, ahová én is, ő volt az, aki helyére kísérte a kismamákat, vizet hozott annak, aki esetleg rosszul érezte magát…Mivel mindig elsőnek érkezett, az ajtóban ő köszöntött mindenkit. A vasárnaphoz János annyira tartozott hozzá, mint a vasárnapi ebéd.

Amikor kiállt a gyülekezet elé sápadt volt, vékony…Nem tudom mi ütött jobban szíven. Az, hogy elmesélte, 1-2 hónapja van hátra, vagy az, ahogy ezt elmondta. Méltósággal, elszántan de vidáman. Bevallom megkönnyeztem ezt és hirtelen minden, ami nekem 5 perce problémának tűnt, hirtelen ostoba semmi lett, ami arra sem érdemes, hogy egy pillanatig rágódjak rajta.

Amíg járni tudott, minden reggel az ajtóban állt, és továbbra vidáman, de egyre gyengébben köszöntötte a látogatókat. Sajnos én ezt már nem láthattam, mert külföldön voltam, de nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna Jánosra, és ne vártam volna egy hívást vagy egy sms-t arról, hogy jobban lett.

Mikor hazajöttem kaptam meg az sms-t, hogy János testét legyűrte a rák. Az egyik barátom volt olyan szerencsés, hogy Jánossal tölthette az utolsó napjait. Találkoztam vele, egy megtört embert vártam. Nem így lett. Elmesélte, hogy János még az utolsó napján is kihívta őt szkanderezni, majd birkózni akart vele, egyfolytában ugratta a vendégeit, egy idő után már folyamatos nevetés szűrődött ki a szobájából… Tudta, hogy ezt a meccset már elvesztette, és akkor úgy döntött, akkor is ollózva szépít, hadd egye a fene az ellenfelet…

Azt írtam, hogy János testét legyűrte a rák. Szándékosan írtam. Mert a lelkét aligha.

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook