Guggolás – újra…

Guggolás – újra…

A múltkori SFG kurzuson tanítva elhangzott az a kérdés, hogy mit tegyünk azokkal a tanulókkal, akik nem szeretnek vagy tudnak guggolni, vajon a részleges guggolás megoldás-e? Vagy egyáltalán hagyjuk az egészet, és találjunk más gyakorlatot?

A kérdés szakmai részét itt leírtam, aki szeret olyanokat olvasni, hogy ACL, PCL meg ilyenek, illetve mi a gond a félguggolással, annak jó szórakozást ehhez a régebbi cikkhez – LINK ITT!

A guggolás nem alapgyakorlat – ma már – , hanem a tápláléklánc tetején a csúcsragadozó. Ahhoz, hogy a guggolás az előnyödre vállján és ne ártson kifejezetten sok képességnek és készségnek kell kéz a kézben járnia, meglehetősen jó minőségben. Túl azon, hogy minden mozgástartománynak közel ideális mértékben kellene rendelkezésre állnia, itt van még a dinamikus motoros kontrol, vagyis a dinamikus stabilitás kérdése – hiszen miközben a test egyes ízületei közel maximális ízület terjedelemben kell, hogy mozogjanak, addig más komplett területeknek meglehetősen stabilnak kell maradniuk a mozgás ellenére, lásd törzs.

Tehát amíg a primitív törzseknél a guggolás, mint pihenéshez vagy a munkához szükséges testhelyzetként látható, manapság az átlag ember részére egyrészt elérhetetlen pozíció, másrészt virtuálisan szükségtelen is. Már szerintük. Önmagában az, hogy valaki képtelen a guggolásra persze nem jelenti azt, hogy nem végezhet edzést, ahogy azt sem, hogy minden áron el kell jutnunk a teljes guggolásig, Igen – ez lenne az ideális állapot, de érjük be azzal ami van, és lépésről-lépésre eljutunk a guggolásig is, de edzőként fontos sikerélményt a mozgás mellé rendelni, különben hamar feladja a tanuló.

Persze, most majd sokan felhördülnek ezen, de a szememben a felhúzás – deadlift – sokkal inkább fontos mozgásminta, mint a guggolás, és a már guggolásra éppen csak alkalmas tanulóknak inkább adok közepes vagy nehéz felhúzást könnyű goblet guggolással kombinálva, mint fordítva. Igen, emlékszem még mit írtam cikkem elején – a guggolás a csúcsragadozó. És mégis, ez működik.

Míg a guggolás esetén teljes mozgásterjedelemre van szükség a boka-térd-csípő láncon, ez messze nem igaz a felhúzásra, és a rossz mozgás mellett a kezdő tanuló egyik legnagyobb problája az erő hiánya. Nos, a deadlift ebben segít, és gyorsan segít.

Alapvetően tehát azt gondolom, hogy fokozatosan lehet újra megtanítani a guggolást, ez azonban sokaknál idő és türelem – és talán egyszer sikerül, és persze akkor majd örülünk, könnyek meg minden. Addig azonban nem adok részmegoldásokat – félguggolás – mert abban a tanulók többsége eleve profi, napi 8-10 órát gyakorolja, és ezt úgy hívják, ülés.

A fájós térdekre pedig egy megjegyzés – amit kérek óvatosan kezelni, mert nem vagyok orvos vagy egészségügyi szakember. A legtöbb tanuló elvesztette a direkt kapcsolatot a talajjal, és most nem indul el az írás egy vissza a természetbe és ölelgess fákat irányba. De tény, hogy a cipők részben összenyomják a lábfejet, másrészt elemelik a lábujjakat a földtől és folyamatos extenzióban tartják azokat. Olyannyira, hogy nem ritka eset az, hogy a tanuló a lendítést vagy a guggolást is – mezítláb – a levegőben kalimpáló lábujjakkal végzi.

A saját tapasztalatom az, hogy lábujjakkal a talajba kapaszkodva a fájós térdek többsége hirtelen nem fáj…Érdemes kipróbálni, sőt – még a guggolás is erősebb, stabilabb lesz.

 

 

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook