A nem-törékenység III. rész

A nem-törékenység III. rész

A nem-törékenység edzésre, életre alkalmazhatósága izgalmas lehetőségeket hordoz magában. Alapvetően a minket körülvevő környezet egész életünkben adaptációra kényszerít bennünket, és a legrosszabb amit tehetünk az a környezet megszelidítése, mert ettől maga az adaptációs nyomás szűnik meg. Ne felejtsd el, az adaptáció miatt lesz erősebb a tested, és persze nem mindegy, hogy mennyi stressz éri ilyenkor a testet. A túl kevés semmit sem ér, a túl sok pedig – nos, túl sok.

Mondhatod, hogy az SFG rendszerében lévő kevés alapgyakorlat vajon mekkora adaptációs kényszert okoz, de az SFG sosem beszélt arról, hogy törhetetlen leszel – pusztán arról, hogy ne legyél törékeny, vagyis legyél nem-törékeny. A kevés gyakorlat segít abban, hogy magukban a gyakorlatokban szerezz jártasságot, és a készségszinten ismert mozgásokat terheld meg súllyal, sebességgel, intenzitással vagy bármivel, ami azt váltja ki, hogy jobb legyél – mert a cél mindig az, hogy magadhoz képest legyél jobb.

A kockázat, amit mindenki és minden áron el akar kerülni, pedig pont az ésszerű kockázat az, ami megint csak adaptációs kívását támaszt – de úgy általában a kockázatot midnenki próbálja kerülni. Nézd meg a modern edzőtermeket – minden gépesített, lekerekített és arra kényszerít, hogy ne hibázhass. De hibázni kell, mert a hibákból tanulunk, hiszen a “trial and error” módszer pont erről szólna, csak éppen a modern edzőtermek pont a próbálkozás, kísérletezést szorítják ki az életünkből, és a hamis biztonságra törekvéssel nulla hibára kényszerítenek. Igen, nem hibázol, aligha sérülsz meg, de aligha fejlődsz valamit is.

Az edzéseket nem a fóka módjára egyensúlyozásra késztető gyakorlatok, vagy az elsőre látott technikák intenzív ismétlése teszik hasznossá – mindezek szükségtelen csak kockázatot jelentenek, és arcra esve aligha következik be adaptáció, legfeljebb egyszer csak észreveszi valaki, hogy mekkora marhaságot csinál. Hátha…

Edzőként tehát ugyanúgy kell és érdemes kevés kockázatot vállalni, ahogy szülőként engedem, hogy a fiam felmásszon a fára, de nem engedem azt, hogy befeküdjön az autó alá, ahogy azt sem, hogy egész nap ki se mozduljon a házból. Ugyan a kettlebell lendítés kockázatosnak tűnhet a televízió mellől, chipset ropogtatva, de az igaz kockázat a test nem edzése, mert ez teszi törékennyé a testet. Orvoshoz futni minden aprósággal azért érdekes analógia, mert míg a legkisebb megfázásra is azonnal gyógyszert kapunk, akkor nem csak a testet fosztjuk meg a védekezés képességétől, de a minimális gyógyító hatás mellé kapunk egy nagy adag mellékhatást. Sokkal logikusabb lenne gyógyszert csak valóban betegen szedni, amikor a maximális gyógyító hatás párosul a mellékhatásokkal. Ja, mellékhatás mindig lesz…Ez van.

Nem tudom mennyire érthető és logikus amit írok, de bízom benne, hogy a kuszaság ellenére más is érti rajtam kívül az írásom lényegét…

 

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook