A helyes nézőpont

A helyes nézőpont

Két turistát üldöz egy medve az erdőben, és amikor az egyik lehagyja a másikat a lemaradó elkiálltja magát: “Hová rohansz, a medvénél sosem lehetsz gyorsabb.” Erre a másik visszakiabál: “az igaz, de nekem elég, ha nálad gyorsabb vagyok.”

Gyakran olvasom, látom ahogy az életüket mozgással, edzéssel jobbító emberek egymásnak feszülnek személyesen vagy az interneten és egymás mozgásrendszerét, edzésmódját, sportágát kritizálják – hol kultúráltan, hogy nyomdafestéket nem tűrő stílusban. Nem hiszen, hogy nekünk ebben partnernek kellene lennünk, ezért hadd adjak egy új nézőpontot legalább a mi közösségünknek…Nos, íme az én szótáram, amit persze tetszőleges helyeken nyitottam ki. Miért? Mert ez az én szótáram…:)

Tisztelet – ha valaki úgy dönt, hogy a szűkre szabott idejét nem haszontalan dolgokkal tölti ki, hanem mozog, sportol, már kijár neki a tisztelet. Innentől kezdve az, hogy mit sportol ízlés kérdése, és pont annyira érdemes ezen vitázni, mint a kedvenc színeken, vagy a kedvenc ételen.

Célok – amennyiben az első pontot el tudjuk fogadni, akkor már csak reménykedhetünk benne, hogy a céljainak megfelelő sportot választotta. Egy jelentős testúlytöblettel rendelkező embernek a futást szadizmus tanácsolni – vagy mindent, ahol ugrálni, szökdelni kell – de szinte minden más helyes irány lehet. Akik évek óta sportolnak hajlamosak elfelejteni, milyen megalázónak tűnik kövéren, a fittség minden eleme nélkül elmenni egy edzésre – ahol garantáltan nyomorultul érzi magát az ember. Ez tehát becsülendő kellene, hogy legyen, nem érdemel lenézést vagy kioktatást.

Súlyemelés – ez egy elképesztően technikai sportág, és már jó szinten művelők is szuperemberek. Számos osztálytársam volt a középiskolában országosan jegyzett súlyemelő, és kevés olyan a testnevelésben használt teszt volt, amiben verhetőknek bizonyultak. Magam olyan városban nőttem fel, ahol a súlyemelésnek központi szerepe volt – Tatabánya – Földi Imre miatt, és ugyan magam sosem próbáltam megtanulni vagy akár csak úgy tenni, hogy értenék hozzá, becsülendő, amit csinálnak. Nem gondolom, hogy a súlyemelés valaha a tönegek sportja lenne, és ez így van jól – a súlyemelők születnek, és nem tanítják őket.

Erőemelés – ezt már kicsit közelebb áll hozzám, ami nem véletlen, hiszen a StrongFirst rendszere logikus elegye az erőemelésben, tornában és kyo karatéban használt alapelveknek. Kevésbé tűnik technikai sportnak, mint a súlyemelés, de ismerek olyan edzőt aki aprónak tűnő részletekről talán napokig tudna beszélni. Magam inkább a deadlift-et szoktam főképpen gyakorolni, de maradjunk annyiban, hogy a maxom – 210 kg 78 kilósan – maximum egy mosolyra lenne elég valóban komoly erőemelők körében.

Testépítés – és ez az a pont, ahol sokaknál elgurul a gyógyszer, mert azt gondolják, hogy a testépítés maga az antikrisztus, a testépítők izmai felfújtak – bármit is jelentsen ez – és általában a testépítők gyengék, és minden idejüket az izolációs gyakorlatokkal töltik. Finoman szólva ez egy marhaság. A testépítés helyesen végezve közelebb áll az erőemeléshez, mint ahhoz a valamihez, amit a fitnesz stúdiók átlagos közönsége művel. Az izoláció nem kezdete a testépítő edzésének, hanem kiegészítője és helyesen alkalmazva sok előnnyel jár, ha az alapgyakorlatokat nem hanyagolja el a sportoló. Volt szerencsém sok igazán erős testépítővel együtt dolgozni, és mondhatom, sokkal több dologban értettünk egyet, mint amiben nem. Megértve, és elfogadva, hogy a céljuk nem az erőemelőkre jellemző iszonyatos erő megszerzése, megérti az ember mit mért csinálnak. És megint válasszuk ketté a hobbista, a muscle and fitness-ből edzéstervet ollózó többséget és a valóban profi módon készülő versenyző és nem versenyző kisebbséget.Gaszt Ákos neve jól cseng testépítő körökben, és számoltam én Ákosnak a kettlebell instruktori előtt 133 simétlést az 5 perces szakítás teszten, 24 kilóssal.

Torna – személyes kedvencem, mert volt hozzá kevés közöm, és a szememben a másik szuperemberek kinevelő sport, de ennek sajnos nagy ára van, mert a sérülések nem kerülik el az embert örökre, és a 20 éves tornász már amolyan veterán sportoló lassan.

Funkcionális edzés – na itt elrúgom majd a pöttyöst sok embernél. Attól, hogy valamire azt mondják, hogy funkcionális még nem gyógyítja a rákot. A funkcionális edzés ma egy jól eladható fogalom, amit boldog-bodogtalan alkalmaz is, hogy vásárlókat szerezzen. Annyira így van, hogy én magam hidegrázást kapok tőle, és próbálom nem is használni. Nem baj, ha az embereket rá akarjuk venni a mozgásra, de ne hitessük el velük, hogy erősebbek vagy fittebbek lesznek mindenkinél. Az, hogy mitől lesz valami funkcionális edzés csak azon múlik, ki mennyire gátlástalan abban, hogy ráírja az edzésére.

Kettlebell – Bízom benne, hogy az SFG instruktorok is pontosan tudják mettől-meddig tart a kompetenciájuk. Az átlagembert fittebbé, erősebbé és egészségesebbé tenni – ez a mi feladatunk. Csodálatos a rendszer ami a kezünkben van, és ennek okán esélyünk van messze az átlagost felülmúló eredményeket elérni.

És miért a vicc a cikk elején? Nos, aktív BJJ tanulóként a célom nem az, hogy erősebb legyek az erőemelőnél, gyorsabb a sprinternél vagy ügyesebb legyek a tornásznál. Nekem erősebbnek, ügyesebbnek pusztán az ellenfelemnél kell lennem. Egészségesebbnek, erősebbnek pedig nem másnál, csak a tegnapi önmagamnál.

 

Megosztás:

Facebook
Twitter
WhatsApp

Irakozz fel!

Iratkozz fel a hírlevelemre!

Nincs levélszemét küldés! További információért olvasd el adatvédelmi szabályzatot.

Facebook