Így néz ki egy swing alsó pozíciója – nincs mit magyarázni…

Hihetetlenül sok kérdés érkezik személyesen és emailben is a helyes swing kivitelezéssel kapcsolatban, aminek nagyon örülök, mert úgy tűnik a gonosz tervem működik, és az emberek megértik, hogy a swing magasabban  áll az általam felállított – önhatalmúan –  hierachiában, minden más ballsztikus gyakorlatot és jó pár erőgyakorlatot is figyelembe véve. Ha nem tudsz swingelni, minden egyéb ballisztikus gyakorlatod hibás. Ja, hogy elemelni sem tudsz? Nos, akkor már a swinged is rossz alapra épült…

Tudom, hogy csinálnak swingeket ezresével, amivel egészen addig nincs is bajom, amíg ez nem rendszeres tevékenység, hanem valamilyen eseményhez kötött kihívás, ami jó buli. Nagy mennyiségben végzett  – és rendszeres – swing esetén képtelenségnek tartom, hogy a swing kivitelezéséhez kapcsolódó formai minimum követelményeket bárki is betartsa.

Tudjuk, hogy a helyes kivitelezés, kioldás-feszítés, légzés és sebesség minden esetben fontosabb, mint maga a swing magassága, mégis a legtöbb vita a magasságról szó. Egy ponton túl teljesen felesleges swing közben 1 vagy 2 kézzel a bellt eljuttatni, mert nulla plusz haszonnal kecsegtet miközben növeli a kockázatot. Nulláért kockáztatni pedig nem hangzik valami nagy lehetőségnek.

 

Tudjuk, hogy az idegrender a minőség – mennyiségi választható opciók közül a mennyiség hajszolása esetén minőségi kompromisszumot hoz, mert a minőség fenntartása nagyobb energiafelhasználást feltételez. A túlélésre programozott idegrendszer egyetlen és logikus választása csak és kizárólag a forma lebontása lehet, amit egy pontig ellenőrzés alatt tarthatunk, azonban ezen túl ismét a kockázat növekszik miközben a nyereség folyamatosan csökken.

Persze a helyzet ennél azt gondolom egy kicsit komplexebb is, mert tapasztalatom szerint a két leggyakoribb probléma a swing kivitelezésekor a feszítés-kioldás hiánya és a légzés megfordulása, amiról korábban már írtam. Csak ennyi lenne? Korántsem – mert sokan guggolva swingelnek, rossz a nyak-fej pozíció, a váll nincs a helyén, görbe a hát és nem tudnak teljes mértékben kiegyenesedni. Csak ennyi…:)

A legtöbben elfogadnák ezt a kivitelezést, pedig borzalmas erőszak ez kérem egy remek gyakorlaton. Van itt minden, guggolás, mélyre lendítés, a váll kint a tokból, a nyak/fej pozíciója sem ideális…

 

A nagy mennyiségben végzett swing esetén a gond az, hogy a motoros tanulási elmélet szerint nagy mennyiségben végzett ismétlésekkel jut el egy modulat/gyakorlat a tanulási szakaszok első pontjából – kognitív – az autonóm szakaszba, ahol már maga a rossz kivitelezés az, ami bevésődött. Ezt javítani igen nehéz, habár nem lehetetlen feladat, de mennyi elveszett ismétlés/idő az, amit megpróbálunk lenullázni…

A másik gond – és ezt tartom nagyobb gondnak – maga a mozgásminta megváltozása, mert aki állandó jelleggel a fontos izmok feszítettsége nélkül gyakorolja a swinget, az egy adott mozdulatsorhoz rendel helytelen izomaktivitást.

A swing sebessége ismét érdekes kérdéseket vethet fel – hiszen a nagy mennyiségben végzett swing esetén az ember egyszerűen hosszútávfutó lesz, optimalizálja az energiafelhasználást, és elkezd takarékoskodni. A kevés ismétléssel, pihenőkkel megszakított robbanékony swing sorozatok megint más célt szolgálnak – erőt, robbanékonyságot.