Nos, a nagy hármasból az utolsó, de semmiképpen sem kevésbé fontos, mint a korábban ismertetett előfeszítés vagy irradiáció.

Hozd létre a feszítést – de fókuszálj az emelésre.

Az emelések, erőgyakorlatok során most már tudjuk, hogy az egész testre kiterjedő feszítést kell létrehoznunk, amely nem a súly megfogásával kezdődik. Minden gyakorlat a pozíció felvételével kezdődik. Megint vegyünk egy példát, legyen az elemelés a szerencsés választott.

A helyes pozíció felvétele, a rugó összenyomását modellező lassú, de erőteljes excentrikus mozgás az eddig megismert alapelvek okán adott. Ilyen egyértelmű részlet még:

– A test minden izmára kiterjedő feszítettség, kivéve a mimikai izmok. Szükség van feszítettségre, de csak ott, ahol ennek értelme és hatása is van.

– A lábak belegyökereznek a földbe – de szép ez a magyar nyelv! – és mintha a két láb árkot kívánna nyitni a talajon, szétfelé feszítjük a két lábfejet. Ezt dugóhúzó technikának hívjuk.

– A légzés előkészíti a testet a nagy súly felhúzására. Számos, kis és agresszív belégzés az orron keresztül ébreszti fel a szimpatikus idegrendszert.

– Az előfeszített pozíció során anatomiailag helyes pozícióba kerül minden. Különösen fontosak a lapockák, vállak pozíciója, mely során a széles hátizom bevonása a gyakorlatba kritikus.

A lényeg, hogy iszonyat mennyiségű feszítést hozunk létre, DE!

A cél nem a feszítés, a cél maga az emelés, a kezdő atléta idegrendszere azonban képes a teljes feszítésre kiadott parancsot a legfőbb parancsként értelmezni. A profi pontosan érti, hogy a feszítés az eszköz, a cél elérésében – ami hatalmas különbség. A dominanta pontosan ezt jelenti – habár a feszítés fontos, de a feszítés nem maga a cél, csak a legjobb eszköz arra, hogy stabil legyen a test az emelés kivitelezéséhez.