Nem próbálok azon tréfálkozni, hogy válság van-e vagy sem, amikor becsületes emberek elveszítik az állásukat vagy a lakásukat. Nem…

De roppant mókásnak tartom, hogy az amúgy mély válságban lévő autóipar miket enged meg magának. Nézzük csak.

Pár hónapja autót kerestem, bementem egy kereskedésbe, ahol a következő beszélgetés zajlott le, miután a tök üres eladótérben ténferegtem egy ideig, majd amikor ezt már nem lehetett nem észrevenni, jött az eladó.
– Üdvözlöm. Ilyen és ilyen nevű autót keresek.
– Sajnos az esztergomi központi adatbázis lefagyott, nem tudjuk, hogy, hogy van-e…(A élelmesek mostan azt gondolják, hogy a mi autónk…ja.)
– Aha…akkor kérek egy kártyát, és felhívom Önöket később.
– Sajnos nincs kártyám…elfogyott.
– Értem. Ha adok egy kártyát a számommal, felhívnak?
– Természetesen.
1 hónap múlva hívtak. Gratulálok.

Mai élmény, másik kereskedés.
Belépve a recepcióst kérdezem, hogy kihez forduljak, tolatóradart szeretnék beszereltetni. A beszerzőt ajánlja.
Irány a beszerző. Innentől végig mosolyogtam, és hihetetlenül udvarias voltam. De tényleg.
– Üdvözlöm. Tolatóradar érdekelne.
Számítógépben keres. Mondja az árat.
– Remek. Egész jó ár.
– Igen…plusz a beszerelés.
– Persze, nem is elvitelre gondoltam, mégsem ez a meki ugye…az mennyi lenne még plusz.
– Nem tudom.
– Értem. Ugye van aki tudja, mert finoman szólva van néhány fehér folt ebben a sztoriban.
– Igen, a szervízes kolléga – mondja, és nagyban mosolyog. Rés a pajzson.
– Nagyszerű. Semmi gondom azzal, ha minden dolgozóval személyesen kell beszélnem, de azért nem bánnám, ha mondjuk adnék egy email címet, és küldene egy ajánlatot.
– Inkább beszéljen a szervízessel – mondja.
Várakozunk a szervízes hölgyre. Végre van rám ideje. A beszerző azonnal a közepébe, lenne itt egy tolatóradar beszerelés. Mire a szervízes:
– Az kb 3 órás munka.
– Szuper. Lefordítaná ezt vége totál összegre?
– 4500 Ft per óra a munkadíj.
– Ez is nagyszerű információ, és komolyan örülök, hogy most fejben kell számolnom, de kaphatnék-e egy vége összeget?
– Miért mennyi a tolatóradar? – kérdezi ő.
– Nézze, ez kezd mókás lenni…- mert tényleg az volt. Nem lehetne úgy megoldani, hogy nem beszélek újabb kollégával, adok egy email címet, nem nekem kell kiszámolni a részárakat, hanem csak kapok egy ajánlatot
emailben…Szerintem ez tök úgy nézne ki, ahogy ki kellene néznie, ki tudja, talán még meg is rendelném.
Az szervízes hölgy tágra nyílt szemekkel néz…szólni nem tud. Kezébe nyomtam a kártyámat, megígértem neki, hogy ha ír válaszolok, elköszöntem, majd eljöttem.

Ha érdekel-e, hogy kaptam-e levelet…hát NEM.

Szerinted ezek tényleg válságban vannak? 🙂