Több lábon…1 rész.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan emberekkel van módom dolgozni, akik a legkülönbözőbb háttérrel rendelkeznek…

Régebben a harcművészeteknek volt harci, restoratív, spirituális és erősítő része is. Ha úgy tetszik, fejlesztették a mozgáskoordinációt, képesek voltak leküzdeni a belső és külső terhelést – saját testsúlyos és súlyzós/eszközös gyakorlatok képében -  és persze hangsúlyt fektettek a lelki háttére is. Ma mindez már szinte furcsán hangzik, aki ezeket fontosnak tartja amolyan fura szerzet.

Pedig komolyan hiszek abban, hogy kettlebellezni kell, sőt kötelező, és ebben szükséges a minimális kompetenciát megszerezni…Mert hasznos, mert jó…Ugyanakkor a súllyal való mozgáshoz való adaptáció során nem felejthetjük el azt, hogy a saját test mozgatása vagy a mozgás fékezése, visszafordíthatósága különösen fontos minden ember számára, és előrébb való, mint maga a súllyal vagy bármely eszközzel folytatott edzés.

A mozgáskoordináció pedig már csak azért is különösen fontos, mert az igazán fitt klinsek körében egyre gyakoribb az, amit ügyetlenségnek lehet talán a legegyszerűbben nevezni, és amely leginkább az egyszerű/összetett saját testsúlyos és ügyességet igénylő mozgások esetén észlelhető igazán. Elszoktunk attól, hogy guruljunk, ugorjunk, lógjunk, pörögjünk és az idegrendszerünk amely láthatóan képes lenne mindezen kihívások kezelésére túlélési módban képes csak működni és segíteni abban, hogy valahogy ezt a napot is túléljük.

A kérdés persze az, hogy a túlélés elég-e.

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


+ four = 7

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>