Adaptológia 4.

Adaptológia 4.

Elképzelésem szerint az étkezési és táplálékkiegészítő stratégiának követnie kell azt az aktuális blokkot vagy edzésfolyamatot, amelyben az adott sportoló aktívan tevékenykedik. Nem vagyok dietetikus, ezért most csak az olvasmányaimra, személyes tapasztalatomra és a kritikus gondolkodásra támaszkodhatom.

Az adaptáció nyilvánvalóan stressz hatására következik be, mert fontos, hogy megfelelő bemenő jellel mutassuk meg határozottan, mit is akarunk. Hipertrófia? Erő? Állóképesség? Vagy ezek mindegyikét, ami azért valljuk be, nagy mutatvány lesz…

Magát a bemenő jelet persze segíthetjük különféle táplálékkiegészítőkkel is, antioxidánsokkal – illetve most a kedvenc szófordulatom jönne- az attól függ. Mert, nagyon nem mindegy, hogy milyen jellegű edzést folytatunk, és milyen kiegészítőket szedünk.

Az ellenállással végzett edzés stimulálja az mTOR jelutat, ami önmagában nem elég ahhoz, hogy izmot és erőt is építsünk. Alapvetően energiára lesz szükségünk, ATP-re, fehérjére, szabadon elérhető aminosavakra. Az AMPK enzim egy egészen másik jelutat aktivizál – ezt jellemzően az állóképességgel szokták kapcsolatba hozni. Az AMPK jelút azonban kifejezetten aktív minden olyan erő/hipertrófia edzés végén is, ahol a glikogén raktárak kiürülnek. Érdekes módon a most nagyon menő kettes típusú diabéteszre fejlesztett is nagyot megy a médiában – Metformin – ami szintén az AMPK jelúttal játszik, és már ott tartunk, hogy tumoros megbetegedések csökkenését várják tőle. Elképzelésem szerint az ilyen jellegű gyógyszerek egyszerűen a böjt és az alacsony szénhidrát bevitellel operáló diéták hatásait próbálják tablettába préselni.

Az edzés során úgynevezett oxidatív stressz lép fel, ahol az elméletileg egyensúlyi állapotban lévő reaktív oxigén és nitrogén eredetű szabadgyökök egyensúlyban vannak az antioxidánsokkal. Na, innen ígérem már könnyebb lesz…

Stressz hatására ez az egyensúly felborul, és úgy tűnik az oxidánsok nyerik a meccset az antioxidánsok ellenében. Természetesen ez nem ilyen egyszerű, mert a szervezet mindig az egyensúlyt keresi, így remélhetőleg ez az állapot akut és nem lesz belőle krónikus állapot. Persze iszonyat sokat olvashatunk a szabadgyökök káros hatásairól, talán nincs is olyan krónikus betegség, amihez nem kötötték még. Csak éppen elfelejtjük, hogy az edzés során a szabadgyökök dominanciája az adaptációs folyamat része. És ha az, legyen az állóképességi vagy éppen erősport – esetleg kevert – vajon lehetséges-e, hogy az alapozáskor nagy mennyiségben bevitt antioxidánsok csökkentik az edzésfolyamat által kiváltott adaptációs kényszer hatékonyságát?

Egy csomó kutatás foglalkozik ennek a kérdésnek a megválaszolásával, de a szovjetek már évtizedekkel ezelőtt az alapozási időszakban csökkentették, a versenyidőszakban növelték az antioxidáns bevitelt. Logikus. Az előbbi esetén nem akarták tompítani az adaptációs hatást, és értették, bizonyos fokban szükség van a gyulladásokra, amit a túlnyúlás – over-reaching – okoz.  Versenyidőszakban azonban a kapacitások szinten tartása és gyulladások csökkentése a cél, megelőzendő a túledzést.

Sőt, még a különféle kiegészítőkkel is kísérleteztek. Amennyiben inkább állóképességi jellegű volt az edzés, koffein, ALA volt az irány. Amennyiben inkább az erő – mTOR – úgy a leucin, BCAA, tejsavó volt a javasolt stratégia. Magyarán míg ugyanaz a dózisban szedett antioxidáns alapozáskor tompítja az adatációt, versenyidőszakban elősegíti a regenerálódást.

https://www.jstage.jst.go.jp/article/jpfsm/2/4/2_463/_article

https://hu.wikipedia.org/wiki/Oxidat%C3%ADv_stressz

http://journals.lww.com/jcrjournal/Abstract/2015/07000/Reactive_Oxygen_Species_Response_to_Exercise.6.aspx

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK299059/

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


− two = 3

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>