Folyamat…

Folyamat…

Sok olyan hirdetést látok, amelyben stabilitást ígérnek egy módszer vagy eszköz használatával, akár általánosan, akár sport-specifikusan. Alapvetően én mindig más szemmel nézem azokat a módszereket, amelyek során egy eszközt is meg kell vennem – mert benne van a lehetőslge, hogy a módszer az eszköz köré épült, és nem fordítva.  Amikor a módszer egy eszköz eladási stratégiájává silányul, akkor a szakmaiság sérül. Nem mondom, hogy minden esetre igaz, de a ” kell még egy szerszám a ládámba” mentalitás gyakran vezet tévútra, mert mi lenne, ha azokat a módszereket használnánk szisztematikusan, amelyek a rendelkezésünkre állnak, bizonyítottak. Ha valaki, én biztos nem vagyok a képzések és az újdonságok megismerése ellen, de van egy határ, ahol a túl sok információ döntésképtelenné teszi a szakembert.

Amikor stabilitásról esik szó, alighanem a FMS nyelvezetében a motoros kontrollról beszélünk, legyen az statikus vagy éppen dinamikus. Alapvetően az első annak a képessége, hogy optimális biomechanikai helyzetet hozzunk létre, nem mozgás közben. A medence pozíciója mellső híd során fiziológiás vagy úgynevezett neutrális pozíció, és ezt megtartani rövid ideig azt jelenti, hogy nem mozgás közben stabil a pozíció. Ugyanezt kérni a medencétől mászás közben máris dinamikus motoros kontrollt kíván a gyakorlat végrehajtójától. De az érdekes nem ez – hanem az, hogy a stabilitás magas szinten nem aktív, hanem reaktív feladat. Vagyis nem szabadna mászás közben folyamazosan arra gondolnom és emlékeztetnem magam, hogy hahó, a medence neutrális, mert akkor ugye megette a fene a dolgot – igaz, ez azonnal egy dinamikus példa volt. Mi van azonban akkor, ha a medence anterior irányban döntött, és mehet a mellső híd és mászás, akkor sem lesz hatása, mert egy biomechanikailag helytelen helyzetet próbálunk stabilizálni – amit azzal, hogy tiszta erővel stabilizálom a medencét, még nem oldottam meg, és nem lesz transzfer hatása dinamikus kihívások esetén.  Lásd, nyomhatsz akármennyi fekvőtámaszt, feszítheted bármennyire a farizmot, ha a medence még mindig dőlésben van, nincs úgynevezett csontos alátámasztás…

Ezzel a saját szórakoztatásomra írt hosszú bevezetővel azt akartam csak leírni, hogy mielőtt egy létező stabilitás problémát, stabilitás megoldással orvosolnánk, talán nézzük meg, hogy nincs-e mélyebben mobilitás probléma a folyamatban. Ha nincs elegendő mobilitás, úgy nincs minőségi propriocepció. Márpedig ez szükséges ahhoz, hogy a stablitás reaktív legyen – ezzel szemben egyszerűen merevségről beszélünk.

Az egyszerűsített mérnöki folyamatábra pont erre a problémára ad tréfás, de alapvetően helyes megoldást…Most, amikor mindenki stabilitás eszközöket, eljárásokat propagál, mi van, ha a probléma ennél is mélyebben rejtőzik. Mi van akkor, ha a térd azért nem stabil, mert a boka nem mobil kellően? Mi van, ha nincs egyetlen megoldás minden problémára, és némi kutakodás szükséges ahhoz, hogy szétválogassuk a mobilitás és stabilitás problémákat?

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


4 × = eight

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>