Készen állsz?

Készen állsz?

Készenlét – a sportoló aktuális funkcionális állapota, mely meghatározza azt a képességét, hogy hatékonyan ki tudja aknázni a teljesítmény potenciálját.

Az egyik legnagyobb kérdés, amit fel kell tennie az edzőnek, hogy készen állsz-e az adott edzésnapra illetőleg milyen fajta, mennyiságű és intenzitásra állsz készen.

Egyszerűen fogalmazva, ugyanaz az edzés A napon remek, B napon pedig borzalmas eredménnyel járhat, ugyanarra a sportolóra alkalmazva. Ha megértjük, hogy az egyetlen változó a sportoló maga, illetve az ő készenléte, akkor máris sokkal jobban átlátjuk az edzés folyamatát.

Az egész készenlét meghatározása gyakorlatilag az edzésképesség meghatározásáról szól.

Edzésképesség – arra való képesség, hogy edzésterheléseket fogadjunk be (bemenő jel), és hatékonyan adaptálódjunk hozzájuk (folyamat), ezzel pozitív edzéshatást érve el (kijövő jel). Az edzésképesség növelése az edzéshez kapcsolódó és edzéstől független környezeti változások negatív hatásainak csökkentésére való képesség fejlesztéséhez vezet, és csökkenti az adaptáció költségeit.

De miért is kellene csökkenteni az adaptációs költséget, amikor a cél maga az adaptáció? Nos, valóban, az adaptációs igényt bemenő jel formájában generáljuk, és akkor lehet az adaptció költségét minimalizálni, amikor sikerrel találtuk az adott napon alkalmazott edzésinger típusát, volumenét és intenzitását. Egy adott napot a sportoló készen áll robbanékonysági bemeneő jel fogadására, így a mai napon kettlebell lendítést fog végrehajtani 32 kilós súllyal, 8×4 ismétléssel, közte 1 perces pihenőkkel. Ez a terhelés a mai napon remek eredménnyel járhat, ha az edzésinger meghatározása során helyesen mértük fel a sportoló készenlétét. De akár sérülést is okozhat, amennyiben a mai napon a sportoló idegrendszere képtelen ennek a bemenő jelnek a fogadására.

Megesik, hogy olimpikonokkal és edzőikkel beszélgetünk a fenti helyzetről, mert mindenkinek ismerős a helyzet. A csapatban mindenki ugyanazt a munkát végzi, de vajon lehetséges-e, hogy a csapat minden tagja megegyező bemenő jel fogadására képes? Lehetséges-e, hogy mindenkinek ugyanazt kell fejlesztenie, és szinten tartania. Lehetséges-e, hogy az idősebb sportolók nehezebben regenerálódnak ugyanabból az edzésterhelésből, mint a fiatalok? Elképzelhető-e, hogy a helyes edzéstípust, volument és intenzitást megválasztva, többet érhetünk el, kevesebb munkával? Lehetséges, hogy egy csapat minden tagjának megegyező regenerációs techkinkákat kell alkalmaznia a hatékony adaptáció érdekében?

Kevés olyan edzőt ismerek, akik ezeket a kérdéseket fel merik tenni, mert a válasz korántsem egyszerű, hiszen a feltett kérdésekre adott helyes válasz valóságos logisztikai rémálomnak tűnik elsőre. De akik ezt a kérdést feltették, bátor emberek, és már maga a kérdés feltevése azonnal jobb edzővé tette őket.

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


1 + = eight

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>