1 év

1 év

Sokan írnak, hogy szeretnének újra olvasni az edzéseimről, de az utóbbi egy évben ezek a beírások elmaradtak. Nos, okkal.

Gyerekkorom óta durva tartáshibám volt, bár ez az elmúlt években a tudatos foglalkozásnak hála sokat javult, de nem eleget…. Az utolsó komoly edzésemen – 2013, vagyis tavaly augusztus – minden szuperül ment, mert a három egykezes ismétléses padlón nyomás 60 kilóval is azt mutatta, hogy nem kizárt újra menni fog a 60 kilós TGU. Meglehetősen boldog voltam, hiszen a kézenállásban nyomásaim – 23 teljes mélységben – és 5 darab 20 kilós mellényben elég jónak ígérkeztek, és mert a 2013-at a saját súlyos gyakorlatoknak szenteltem…

Nagyban készülődtem tanítani a 2013-as StrongFirst oktatói képzésre, már csak 4 nap volt hátra, és minden előrejelzés szerint hatalmas csoportnak kellett tanítani a szakítást és török felállást – de ez nem így alakult. Reggel 4 óra körül arra ébredtem, mintha nyakonszúrtak volna valami éles eszközzel, és csak némi fájdalomcsilapítóval sikerüét is túlélni az éjszakát. De a meglepetés csak másnap következett – már a 8 kilós bellt sem tudtam kinyomni. A követlező SFG1 és SFG2 programokat már injekciókkal tudtam csak levezetni.

Pár hetes javulás után a dolgok rosszabra fordultak, a a jobb kezemben lévő zsibbadás jelezte, nagyobb a baj, mint gondoltam. Elkerülhetetlenné vált szakamber felkeresése, és miközben Dr Erbszt András mosolyogva közölte, hogy nincs nagy baj, de azért a biztonság kedvéért javasol egy MRI vizsgálatot, pontosan tudtam, hogy baj van. András helyében én is pont ennyire próbáltam volna nyugalmat sugározni, ezt ezúton is köszönöm. A pár nappal későbbi MRI után  az orvos meglehetősen szótlan volt, és hosszas kérlelésemre volt hajlandó értelmezni a képet – amin egy meglehetősen súlyos C6-C7 nyaki sérvet azonosított. Ahogy ő mondta, nem ártana találni egy jó sebészt, mert ez műtét. Mikor jeleztem, hogy ki az orvosom, annyit mondott, hogy András nem arról híres, hogy mindenkit felvág…A diganozist Dr Erbszt András is megerősítette, és boldog voltam, hogy legalább András bizakodó. Ekkor már a fogáserőm jelentős része eltűnt, jobb tricepszem jelentős része az izomsorvadás okán egyszerűen megszűnt létezni, a jobb oldali széles hátizom és mellizom nyilván nem akarta a tricepszet magára hagyni, így vele tartottak.

Anikó, akinek sokat köszönhetek.

Önmagában az izomtömeg veszteség nem érdekelt volna – hah, csak duma, a fene megevett – de az erőveszteség komolyan agasztó volt, nem beszélve arról a minden egyes toló, vagy húzó gyakoratnál majd kiszakadt a vállam a helyéből, é snem éreztem 3 ujjam, így fogni sem tudtam igazán. Vidám hónapok következtek, de úgy döntöttünk Andrással, hogy műtét helyett esélyt adunk Balázsik Anikó szakértelmének. A heti 2-3 kezelés, a kiegészítő izometrikus és tartásjavító gyakorlatok eredménye lassan, de biztosan jelezte, jó úton vagyunk. Hozzá kell tennem, hogy ebben az időszakban egyetlen BJJ vagy erőedzést sem hagytam ki – heti 6 bjj, heti 4-5 erőedzést – de a gyakorlatok és azok intenzitása természetesen eltért a korábbi edzésekétől. 2-3 hónapon át párnával a nyakam alatt gyakoroltam a guardot, és fekete és barna öves barátaim, mesterem foglalkoztak velem naponta órákon úgy, hogy aligha jelenthettem bármi kihívást számukra, még annyit sem, mint korábban. Állandó társam lett a COC gripper – ma is midnen nap viszem magammal és használom, és minden nap gyakoroltam az SF saját súlyos képzésen is tanított feszítés kombinációkat. Közben lila öves lettem, amire bizonyosan nem számítottam – annál nagyobb volt a meglepetés…

OSS.

Szívesen kihagytam volna ezt az egy évet az életemből, de erősebb lettem – ha nem is fizikálisan. Ma a fogáserőm meghaladja a korábbit, megy már 8 kézállásban nyomás falnál és 2 ismétlés szabadon, és rájöttem nem vagyok törhetetlen, de nem is törtem össze.

Persze azóta is sokan mondják, ez nyilván a jitsu vagy a bell edzés miatt van, de senki sem kérdezte, hogy vajon sokkal több időt kellett-e a számítógép előtt töltenem a kiadott könyvek miatt.

Van-e happy end? Ma az engem kezelő gerincsebész elvégezte a StrongFirst Level I képzést. Nyilván okkal…

Mai kép Andrással. Ez ma már vidámabb találkozó volt.

 

One Comment

  1. Kedves Péter!
    Köszönöm, hogy megosztottad a sérülésed történetét!
    Arra lennék nagyon kíváncsi, ezen bizonyára te is sokat gondolkodtál, hogy mit lett volna érdemes másképpen csinálnod, amivel elkerülted volna ezt a sérülést? Ez úgy gondolom tanulságos lehetne számunkra is, hogy megelőzzünk hasonló bajokat.

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


− two = 4

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>