Gyakorlás teszi…

Gyakorlás teszi…

Gyakorlás teszi a mestert – halljuk gyakran, és persze sokan teszik hozzá, a tökéletes gyakorlás teszi a mestert.

Magam azt gondolom a tökéletesre való törekvés valóban kulcsa a fejlődésnek és egyben garantálja azt is, hogy állandó fejlődést tűzzön ki maga elé a gyakorló, mert a tökéletes aligha érhető el. Most nem a maximalista beszél belőlem, és nem célom, hogy valami álszent cikket írjak az elérhetetlennek tűnő tökéletességről, a mesterré válás rögös útjáról…

csak egyszerűen…

Az erőedzésben a tökéletesre való törekvés nem pusztán harmóniáról vagy hatékonyságról szól – egyszerűen a kivitelezés vagy gyakorlás  része és célja, és nevezhetjük részben biztonságnak is. A válaszúton, ahol az egyik irány a (fizikai ) fejlődés, míg a másik a  nagyobb súly felemelését jelenti sokan választják a második lehetőséget titkon abban reménykedve, hogy a nagyobb súly felemelése, vagy töbszöri felemelése egyben nagyobb erőt is jelent majd. Igen, elméletileg igen – a gyakorlatban azonban korántsem ilyen egyértelmű a válasz. Te magad persze szeretnél nagyobb súlyt megemelni, és az idegrendszered pontosan tudja, hogyan lehet felemelni egy nehezebb súlyt – kevesebb energiát befektetve. Igen, hajlott háttal, bedőlő térdekkel, esetleg rángatva könnyebbnek tűnik a súly felemelése – és most tegyük félre az esztétikai szempontokat – de vajon biztonságos is?

Önmagában a gyakorlat akárhogyan való kivitelezése elégséges-e ahhoz, hogy  sikeres ismétlésnek minősítsünk valamit, amit nézni is fájdalmas volt, de tény – a végén sikerüt kinyomni, felvenni, felállni, vagyis a végső ponton azért valahogy az egész gyakorlatra jellemző szervezetlen mozgás végül mégis sikerhez vezetett. És egyáltalán, nevezhetjük-e ezt joggal sikernek? És innentől ez már nem igazán a kemény tudomány területe csak, hanem filozófiai vita.

Ügyvédek szokták mondani – ahhoz, hogy megszegd a törvényt, ismerned kell a törvényt. Az erőedzésben gyakran olyanok szegik meg a törvényt, akik nem csak nem ismerik a törvényt, de úgy gondolják, rájuk nem is vonatkozik a törvény, sőt – ők maguk a törvény. Nem, rájuk a gravitáció vagy a biomechanika alapvető törvényei nem vonatkoznak. A rossz ismétlés és a sérülés közti ok-okozati kapcsolat ritkán azonnali, és igen – ha minden rossz szakítás után egy büdös nagy pofont kapna az ember, biztosan kevesebb sérülés lenne, de ahogy Rejtő is mondaná, nem lehet minden pofon – szakítás – mellé forgalmi rendőrt állítani.

Kockázatelemzés fail…

Amit érdemes megérteni, hogy az edző a stressz manipulálás művésze kell, hogy legyen. Az edző munkája kockázat menedzselés. A helyzet az, hogy az egész élet az, a kockázatok felmérése, a hozzájuk kapcsolódó nyereségek és veszteségek összehasonlítása, az időlimit meghatározása és maga a döntés, kivitelezés, elemzés, változtatás és indul a következő kör. Ez igaz a gazdaságra, az edzésre és úgy általában mindenre. Ennek okán a következő kategóriákat használom edzés során, és komoly mérlegelés előzi meg, ha az edzés során a megfelelő minőség alatti kivitelezést tervezek használni.

És igen, a bukás is lehet tervezett és így biztonságos is.

Tökéletes kivitelezés – valami, ami nem létezik, de állandóan törekszünk arra, hogy elérjük. A helyes mentális kép, ahogy a kivitelezésnek ki kellene néznie.

Optimális kivitelezés – a legkinkább kedvező, reálisan a legjobb kivitelezés. A gyakorlás során itt érdemes elegendően sok időt eltölteni. A feszítés / kioldás, légzés, mozgástartomány és kivitelezés sebessége jól szinkronizált.

Megfelelő kivitelezés – bele lehet kötni, nincs helye egy oktató videón, de az edzés során gyakran megesik, hogy az ember fáradtan ebbe a kategóriába sorolható ismétléseket hajt végre. Szándékosan írom, ez nem a gyakorlás kategóriája, ez tipikusan a határon történő teljesítés során történik. A feszítés / kioldás, légzés, mozgástartomány és kivitelezés sebessége szinkronja felbomlik – jellemzően a légzés / feszítés minősége esik, de még verbális instrukció hatására javítható.

Technikai bukás – gyakran az 1RM mérése során, vagy az egyéni rekord során bemutatott technikai, amolyan 80%-ban elfogadható technika. Igen, a gond az, hogy 20%-ban pedig nem elfogadható, így egy sorozat esetén ez a legutolsó esély, hogy még büszkén letehessük a súlyt azzal, hogy ennyi ment…Ebben az esetben a kivitelezés sebessége, a mozgástartomány nagysága, a légzés és feszítettség messze nem optimális, így ez a kivitelezés aligha javasolt gyakran.

Bukás – további ismétlés már nem lehetséges. Ez az erőedzésben gyakran teljes mértékben ellentétes a céljainkkal, de egy hipertrófia programban jól menedzselve lehet a cél…

Bízom benne, hogy ez a rövid cikk érthetővé teszi azt az edzésfilozófiát, amit magam is követek.

2 Comments

  1. De jó, végre cikkek! Az aktuális téma kifejtése ismét nagyon tanulságos volt.

    Péter, érdeklödnék, hogy lesz-e bejegyzés az edzéseidröl, mármint, hogy mostanában miket gyakorolsz. Szabad testsúly és/vagy kettlebell, és azon belül most épp melyik gyakorlatok vannak elötérben.
    Nem napi szinten, részletezve, csak úgy mostanság mik mennek.

    • Mostanában nagyon óvatos voltam, mert volt egy komoly sérülésem. Ebből szépen lassan lábadozom, és most már újra a saját súlyos / belles edzések kerültek előtérbe.

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


eight + 8 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>