Válság…

Nem próbálok azon tréfálkozni, hogy válság van-e vagy sem, amikor becsületes emberek elveszítik az állásukat vagy a lakásukat. Nem…

De roppant mókásnak tartom, hogy az amúgy mély válságban lévő autóipar miket enged meg magának. Nézzük csak.

Pár hónapja autót kerestem, bementem egy kereskedésbe, ahol a következő beszélgetés zajlott le, miután a tök üres eladótérben ténferegtem egy ideig, majd amikor ezt már nem lehetett nem észrevenni, jött az eladó.
- Üdvözlöm. Ilyen és ilyen nevű autót keresek.
- Sajnos az esztergomi központi adatbázis lefagyott, nem tudjuk, hogy, hogy van-e…(A élelmesek mostan azt gondolják, hogy a mi autónk…ja.)
- Aha…akkor kérek egy kártyát, és felhívom Önöket később.
- Sajnos nincs kártyám…elfogyott.
- Értem. Ha adok egy kártyát a számommal, felhívnak?
- Természetesen.
1 hónap múlva hívtak. Gratulálok.

Mai élmény, másik kereskedés.
Belépve a recepcióst kérdezem, hogy kihez forduljak, tolatóradart szeretnék beszereltetni. A beszerzőt ajánlja.
Irány a beszerző. Innentől végig mosolyogtam, és hihetetlenül udvarias voltam. De tényleg.
- Üdvözlöm. Tolatóradar érdekelne.
Számítógépben keres. Mondja az árat.
- Remek. Egész jó ár.
- Igen…plusz a beszerelés.
- Persze, nem is elvitelre gondoltam, mégsem ez a meki ugye…az mennyi lenne még plusz.
- Nem tudom.
- Értem. Ugye van aki tudja, mert finoman szólva van néhány fehér folt ebben a sztoriban.
- Igen, a szervízes kolléga – mondja, és nagyban mosolyog. Rés a pajzson.
- Nagyszerű. Semmi gondom azzal, ha minden dolgozóval személyesen kell beszélnem, de azért nem bánnám, ha mondjuk adnék egy email címet, és küldene egy ajánlatot.
- Inkább beszéljen a szervízessel – mondja.
Várakozunk a szervízes hölgyre. Végre van rám ideje. A beszerző azonnal a közepébe, lenne itt egy tolatóradar beszerelés. Mire a szervízes:
- Az kb 3 órás munka.
- Szuper. Lefordítaná ezt vége totál összegre?
- 4500 Ft per óra a munkadíj.
- Ez is nagyszerű információ, és komolyan örülök, hogy most fejben kell számolnom, de kaphatnék-e egy vége összeget?
- Miért mennyi a tolatóradar? – kérdezi ő.
- Nézze, ez kezd mókás lenni…- mert tényleg az volt. Nem lehetne úgy megoldani, hogy nem beszélek újabb kollégával, adok egy email címet, nem nekem kell kiszámolni a részárakat, hanem csak kapok egy ajánlatot
emailben…Szerintem ez tök úgy nézne ki, ahogy ki kellene néznie, ki tudja, talán még meg is rendelném.
Az szervízes hölgy tágra nyílt szemekkel néz…szólni nem tud. Kezébe nyomtam a kártyámat, megígértem neki, hogy ha ír válaszolok, elköszöntem, majd eljöttem.

Ha érdekel-e, hogy kaptam-e levelet…hát NEM.

Szerinted ezek tényleg válságban vannak? :)

8 Comments

  1. Ez nem újság. Én is ezt a márkát választottam, és furcsa dolgokba ütköztem. Fejetlenség minden tekintetben. Nekem a biztosításom körüli balhé a leginkább precedens értékű. 16-szori átírás és újranyomtatást követően, már úgy tűnt stimmeltek az adatok a szerződésen, az ellenkezője csak akkor derült ki amikor pár naposan megsérült az autó. Nagy magabiztosan jeleztem a szerviz és a biztosító felé a kárigényemet, mire a biztosító jelezte, hogy én nem is vezethetem a saját autómat. Kiderült a hölgy szeretett volna segíteni nekem a havi részletben és így olyan szerződést írtunk alá ami szerint én nem vezethetem az autót, ugyanis 1 évvel a határérték alatt vagyok (mint tulajdonos…). Havi 1200 Ft-ot kívánt spórolni nekünk, így viszont nem volt semmilyen biztosításom…:) Komoly hajcihő árán tudtunk csak a pénzünkhöz jutni. Segítőkészségről gondolom nem kell bemutatni a magyar kereskedőláncok motivált eladóit. Valószinüleg a hibát ott követtem el alapból, hogy szerettem volna a hazai autóipart támogatni a márkaválasztásommal. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy én széppen lefóliázva vittem be az autót a szemlére, és mikor mentem az időpontra az autómért, kint várt az esőben fólia és mindenféle védelem nélkül az autó, nyílt elektronikával röhögve az ég felé, hátha még az is elromlik ami amúgy nem sérült meg csak a burkolata…

  2. Nemrég vásároltunk egy gépjárművet. Ígérték, hogy a hiányzó dísztárcsát beszerzik. 1 hónapja nem tudják beszerezni.
    Elvileg garanciát vállalnak rá. Mondom nekik nem jó a belső világítás meg a duda. Oké megcsinálják csak nem tudják mikor lesz itt a szervizes csávó aki amúgy tőlük bérli a műhelyt. Adjak egy elérhetőséget. Adtam egy névjegykártyát. Mivel egy hét után se kerestek igy kerestem én őket. Mondja az akivel beszéltem ő nem foglalkozik ezzel. Adja a kollégáját. Szuper! Ő is kér elérhetőséget. Ő neki is adok. Ő se keres. Holnap fogom ismét felhívni őket… Röhej…(A papír dolgokat el tudták intézni, ennyi pozitívum van a dologban.)

  3. Teljesen ide illik Hofi aranybecsű mondata:”Magyarországon az egy főre eső bunkók száma két fő!”
    Az a baj,hogy tényleg BÁRHOL és BÁRMIKOR találkozhatunk ehhez hasonló esetekkel.Magam akkor vagyok igazán meglepve,ha valahol,ahová vásárolni megyek,vagy szolgáltatást vennék igénybe:
    -köszönnek
    -udvariasak
    -kapható a termék
    -értenek ahhoz,amit el akarnak adni
    –felveszi a telefont BÁRMELYIK szolgáltató információs központja
    -időben válaszolnak…
    Hosszasan lehetne sorolni.
    Előttünk a példa,hogyan nem kell végezni a munkánk.

  4. Egyetértek. Engem olyan szinten le tud lombozni ez a fajta ..mi is ez? hozzáállás? közöny? nezavarj-vásárló-mentalitás?legyen már vége ennek a napnak is? …hogy jópár helyre itthon be se megyek. Persze, egyszer azért bementem, hogy ezt eldönthessem…. :-)

    Egyik legmókásabb történet egy helyi étteremben zajlott, odajött a pincér, kb. “na, mi van, ti?” ábrázattal, levettem a kabátomat,nyújtanám felé (amíg párom a kislányunk kabátját segítette le) erre szongyahogy: “Ott a fogas! ” Ezt követően hazamentünk.

    Aztán elhatározom, hogy csak-azért-se leszek ilyen bunyevác sose.

  5. Hozzátenném, hogy a Robi (a mi Robink) taníthatná, hogyan legyenek a kereskedelemben dolgozók kedvesek és ügyesek az emberekkel.

  6. Hozzáállás: Megrendeltem egy mindegymit, e-mailben. Futárt küldtem érte (céges ügy), amikor kész lett. Utóbb kiderült, hogy elbszták. Kérdeztem, hogy mi az oka és miért adták így oda??? Közölték, hogy szokott néha gond lenni, de mivel a futár nem szólt (honnan tudta volna szerencsétlen?), hogy nem oké a cucc, odaadták neki, és hagyták, hogy ki is fizesse. Utólag persze nincs reklamáció… magyar módi? Persze ők szívnak, mert egyébként sok pénzt hagytam volna ott a jövőben. Hát így nem fogok.

  7. Válságban vannak. Csak nincs problématudatuk :)

    Akikkel beszéltél képzést nem kaptak. Racionalizálni meg a nem akarnak / tudnak.

    Elmúlt kb két hónapban több elintézni valóm volt, emiatt több céggel vettem fel a kapcsolatot. Nos a helyzet siralmas. Átvernek, nem tarják be a megállapodást, reklamációkat nem tudják kezelni…. sorolhatnám

    Vannak itt még lehetőségek :)

Hozzászólás

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


nine + 2 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>